Egy csöndes szombat reggelen
Bekopogott a szerelem
Akkor még nem is ismertem
Olyan idegen volt nekem
- Mondd, ki vagy te? - ezt kérdeztem
De nem felelt a szerelem
Helyet foglalt a szívemben
Elhiszed-e, mondd Kedvesem?
Megkínzott és hogy meggyötört
Szívembe mártott éles tőrt
Valahogy mégis felemelt
De ha kérdeztem, nem felelt
Azt mondta, hogy csak hallgassak
Nem lesz ennél soha rosszabb
Hinnem kellett volna benne
Nincs, olyan mit meg ne tenne
És aztán jött a jutalom
Enyém lettél egy szép napon
Nem volt az érzés szokványos
Nem voltam többé magányos
Mondd, ez az érzés mi lehet?
Szívem többé nem feledhet
Megragadott a szerelem
Jutalom vagy tőle, nekem
Megérte a sok fájdalom?
A világ terhe vállaimon?
Ha te vársz az utam végén
Újra élném még százszor én
Hogyha egyszer elhagysz engem
Talán még azt is túlélem
Ott leszek ismét hidegen
S idegen már a szerelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése