Tegnap éjjel a magány
Karjaiban ébredek
Kezei oly hidegek
Megragadnak, elvisznek
Hideg sírba helyeznek
Talán te is ott vagy már
Félelmünknek váránál
Ölelj át most szorosan
Szívünk egyszerre dobban
Utoljára csókolj meg
Soha el nem feledlek
Elveszett a pillanat
Lassan már leszáll a nap
Eljön érted az Ördög
Leláncol, magához köt
Mindkettőnket megsebez
Ismeri a gyengénket
Helyettem őt választod
Azt hiszem, belehalok
Itt az idő elválni
Drágám, minek is sírni
Hiszen újra látlak tán
A Halál másik oldalán…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése